Szakmai és személyes életem fontos elhívása, hogy különbözőterületek között segítsek kapcsolatot teremteni. Legyen az akár a pszichológia és a spiritualitás, a szív és az ész, a külső és a belső, pszichológusként és oktatóként is azt keresem, ami összeköt bennünket.

Közel két évtizede dolgozom emberekkel egyéni és csoportos folyamatokban, és munkám középpontjában az áll, hogy segítsem az önmagunkkal és másokkal való mélyebb, őszintébb kapcsolódást.

Pszichológusként és kísérőként mindig is az érdekelt leginkább, ami a felszín alatt történik: azok a finom, gyakran nehezen megfogalmazható belső folyamatok, amelyek alakítják a döntéseinket, a kapcsolatainkat és az életünk irányát. A tapasztalatom az, hogy amikor ezekhez a mélyebb rétegekhez kapcsolódni tudunk, a változás nem küzdelemből, hanem egy természetes belső rendeződésből születik.

Szakmai utam során hidat építek a klasszikus pszichológiai tudás és a tapasztalati, belső megélésre épülő módszerek között. Ebben kiemelt szerepet kap a fókuszolás, amely segít kapcsolatba kerülni a testünkben hordozott, sokszor kimondatlan tudással, és amely mély, stabil jelenlétet ad mind az önismereti, mind a segítői munkában.

Oktatóként és szupervízorként számomra nemcsak az a fontos, hogy tudást adjak át, hanem hogy egyfajta jelenlétet és szemléletet is közvetítsek. Hiszek abban, hogy a segítői munka alapja a kapcsolat minősége: az empátia, az elfogadás és az ítélkezésmentesség. Ezeket nemcsak tanítom, hanem a saját működésemen keresztül is igyekszem megmutatni.

Az elmúlt években egyre inkább a családállítás és a segítők képzése felé fordult a figyelmem. Szívügyem, hogy olyan szakembereket kísérjek, akik nemcsak módszereket tanulnak, hanem saját belső iránytűjükkel is kapcsolatba kerülnek, és képesek hitelesen jelen lenni mások folyamataiban.

Hiszek abban, hogy mindannyiunkban ott van egy belső bölcsesség, amely – ha teret kap – utat mutat. 
Az én munkám arról szól, hogy ehhez a kapcsolódáshoz teremtek biztonságos, elfogadó teret.